ELSŐ HÉT
Annak, aki nehezen ír, pláne nehéz minden nap dokumentálnia az életét, ehhez kell egy bizonyos kényszeresség is. (Nem nyavalygás.)
Csütörtökön a társadalombiztosítási irodában kezdtem. Az íreknél nincs személyi igazolvány, helyette eddig az útlevelet vagy jogsit kellett bemutatni – ezeket 2012-től felváltja az úgynevezett PSC (Public Services Card), amit a bürokrácia egyszerűsítésére vezettek be. Ezen rajta van a fényképed, az aláírásod és az úgynevezett PPSN (Personal Public Service Number), ami minden ügyintézésnek az alapja. Amíg nincs PPSN számod, 40%-os Emergency Tax van minden kereseteden, ezzel kényszerítik a munkaadókat és a munkavállalókat, hogy mindenki be legyen jelentve. Sok rosszat hallottam a PPSN-nel kapcsolatban (nehéz igényelni, sokat kell rá várni, nem mindegy, hogy milyen kedve van az ügyintézőnek stb), úgyhogy eléggé bennem volt a zabszem, amikor csütörtökön odamentem.
Ehhez képest nagyon simán, olajozottan ment az egész. Regisztrálni kellett egy honlapra, és másnapra kaptam időpontot, a személyimet meg egy, a szállásadóm által aláírt számlát kellett vinnem. Ilyet a főnökömtől kaptam, aki nemes egyszerűséggel ráírta, hogy nála bérelek szobát. Egy űrlapot kellett kitöltenem, lefotóztak, és alá kellett írnom egy digitális táblácskán. Érdekes volt, hogy egy listából kellett választanom két biztonsági kérdést (pl. Mi volt a plüssmackóm vagy az első kocsim neve stb.), amiket akkor tesznek fel, ha netán elvesztem a kártyát. Az ügyintéző néni nagyon kedves volt, persze feltette az ilyenkor szokásos rutinkérdéseket – miért jöttem Írországba, mit fogok dolgozni, hol lakom éppen, hol fogok lakni hosszútávon stb –, de elég más stílusban zajlott az egész, mint bármilyen magyar hivatali ügyintézés során.
A bankban már nem voltak ennyire kedvesek. A főnök által adott számlát nem fogadták el, a személyimre is húzták a szájukat. Az egyetemen lévő bankfiókba utasítottak, ahol állítólag van saját módszerük az egyetemi dolgozók befogadására. (?) Odamentem; amint a személyimet meglátták, közölték, hogy csak útlevél jó. Mondtam, nincs útlevelem. Mondták, de nekik csak útlevél jó. Mondtam, a személyi igazolványomat az EU-ban állították ki, más tagországokban kötelező elfogadni személyazonosító okmányként. Miért, Magyarország benne van az EU-ban? (...) Érdekes lecke nekem, hogy ne hagyjam magam, hanem kedvesen, de határozottan érveljek a magam igazáért – de az is érdekes lecke, hogy ők is meghallgatják, amit az ügyfél mond, és nem a sértett-kádárista-csakazértisnekemvanigazam-házmester attitűddel nyomják. A számla se volt jó nekik (ezen már az ügyintéző néni is kuncogott), de elmagyarázta, hogy milyen levelet kell kérni a HR-től. Másnapra az is kész volt. Lesz PPS számom és bankszámlám! Ha minden igaz, fogok fizetést kapni!!!
Este elmentem megnézni egy szobát, amit egy professzor adott volna ki a lakásában, de nem tetszett. Valamint egy terméskő házikót, ami korábban talán garázs lehetett. Nagyon jó áron hirdették, de a tulaj fel se vette a telefont, az üzeneteimre se reagált, másnap már nem is volt fent az ingatlanos oldalon.
Szombaton takarítás (vetésforgóban minden szoba heti egy nap takarít a ház közös részein, egy csaj volt még a házban, de az tojt megcsinálni a maga napján). Mosok is; újabb kis sikerélmény, hogy tudom kezelni a szárítógépet, sőt meg is szárítja a ruháimat a törülköző kivételével!
Lábjegyzet: az írek nem az építészetükről híresek. Akárcsak a UK-ben, a négy fal meg fölötte egy tető már úgynevezett „ház”. A szigetelés hiánya, kombinálva az időjárással, gyilkos kombó; a lakások többsége nedves és dohos. Szerencsére ebben a szép időben – nem vicc, sokkal többet volt száraz és napos, mint esős – folyton lehet szellőztetni, de a dohszagot így sem lehet teljesen elűzni. Ezért van szükség a mosógép mellett szárítógépre is, aminek ugyanúgy dobja van, csak nem vízben tucsogtatja a ruhákat, hanem forró levegőben. Valamint még főztem is. Hálistennek mától egyedül vagyok az egész házban.
Vasárnap a Seafest-en voltunk Alizzal és Gergővel. Egy nagy vurstli a dokkoknál, vattacukorral, lacipecsenyével, dzsipekkel és tankokkal, hadi- és halászhajókkal, valamint flyboardinggal: ez azt jelenti, hogy a bátor flyboardereket egy nagynyomású vízipumpa felrepíti a tenger fölé, és úgy mutatnak be akrobatamutatványokat.
Szóval jól megy minden, csak lakásom nincs még...
Csütörtökön a társadalombiztosítási irodában kezdtem. Az íreknél nincs személyi igazolvány, helyette eddig az útlevelet vagy jogsit kellett bemutatni – ezeket 2012-től felváltja az úgynevezett PSC (Public Services Card), amit a bürokrácia egyszerűsítésére vezettek be. Ezen rajta van a fényképed, az aláírásod és az úgynevezett PPSN (Personal Public Service Number), ami minden ügyintézésnek az alapja. Amíg nincs PPSN számod, 40%-os Emergency Tax van minden kereseteden, ezzel kényszerítik a munkaadókat és a munkavállalókat, hogy mindenki be legyen jelentve. Sok rosszat hallottam a PPSN-nel kapcsolatban (nehéz igényelni, sokat kell rá várni, nem mindegy, hogy milyen kedve van az ügyintézőnek stb), úgyhogy eléggé bennem volt a zabszem, amikor csütörtökön odamentem.
Ehhez képest nagyon simán, olajozottan ment az egész. Regisztrálni kellett egy honlapra, és másnapra kaptam időpontot, a személyimet meg egy, a szállásadóm által aláírt számlát kellett vinnem. Ilyet a főnökömtől kaptam, aki nemes egyszerűséggel ráírta, hogy nála bérelek szobát. Egy űrlapot kellett kitöltenem, lefotóztak, és alá kellett írnom egy digitális táblácskán. Érdekes volt, hogy egy listából kellett választanom két biztonsági kérdést (pl. Mi volt a plüssmackóm vagy az első kocsim neve stb.), amiket akkor tesznek fel, ha netán elvesztem a kártyát. Az ügyintéző néni nagyon kedves volt, persze feltette az ilyenkor szokásos rutinkérdéseket – miért jöttem Írországba, mit fogok dolgozni, hol lakom éppen, hol fogok lakni hosszútávon stb –, de elég más stílusban zajlott az egész, mint bármilyen magyar hivatali ügyintézés során.
A bankban már nem voltak ennyire kedvesek. A főnök által adott számlát nem fogadták el, a személyimre is húzták a szájukat. Az egyetemen lévő bankfiókba utasítottak, ahol állítólag van saját módszerük az egyetemi dolgozók befogadására. (?) Odamentem; amint a személyimet meglátták, közölték, hogy csak útlevél jó. Mondtam, nincs útlevelem. Mondták, de nekik csak útlevél jó. Mondtam, a személyi igazolványomat az EU-ban állították ki, más tagországokban kötelező elfogadni személyazonosító okmányként. Miért, Magyarország benne van az EU-ban? (...) Érdekes lecke nekem, hogy ne hagyjam magam, hanem kedvesen, de határozottan érveljek a magam igazáért – de az is érdekes lecke, hogy ők is meghallgatják, amit az ügyfél mond, és nem a sértett-kádárista-csakazértisnekemvanigazam-házmester attitűddel nyomják. A számla se volt jó nekik (ezen már az ügyintéző néni is kuncogott), de elmagyarázta, hogy milyen levelet kell kérni a HR-től. Másnapra az is kész volt. Lesz PPS számom és bankszámlám! Ha minden igaz, fogok fizetést kapni!!!
Este elmentem megnézni egy szobát, amit egy professzor adott volna ki a lakásában, de nem tetszett. Valamint egy terméskő házikót, ami korábban talán garázs lehetett. Nagyon jó áron hirdették, de a tulaj fel se vette a telefont, az üzeneteimre se reagált, másnap már nem is volt fent az ingatlanos oldalon.
Szombaton takarítás (vetésforgóban minden szoba heti egy nap takarít a ház közös részein, egy csaj volt még a házban, de az tojt megcsinálni a maga napján). Mosok is; újabb kis sikerélmény, hogy tudom kezelni a szárítógépet, sőt meg is szárítja a ruháimat a törülköző kivételével!
Lábjegyzet: az írek nem az építészetükről híresek. Akárcsak a UK-ben, a négy fal meg fölötte egy tető már úgynevezett „ház”. A szigetelés hiánya, kombinálva az időjárással, gyilkos kombó; a lakások többsége nedves és dohos. Szerencsére ebben a szép időben – nem vicc, sokkal többet volt száraz és napos, mint esős – folyton lehet szellőztetni, de a dohszagot így sem lehet teljesen elűzni. Ezért van szükség a mosógép mellett szárítógépre is, aminek ugyanúgy dobja van, csak nem vízben tucsogtatja a ruhákat, hanem forró levegőben. Valamint még főztem is. Hálistennek mától egyedül vagyok az egész házban.
Vasárnap a Seafest-en voltunk Alizzal és Gergővel. Egy nagy vurstli a dokkoknál, vattacukorral, lacipecsenyével, dzsipekkel és tankokkal, hadi- és halászhajókkal, valamint flyboardinggal: ez azt jelenti, hogy a bátor flyboardereket egy nagynyomású vízipumpa felrepíti a tenger fölé, és úgy mutatnak be akrobatamutatványokat.
Szóval jól megy minden, csak lakásom nincs még...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése