TEMATIKUS BULIKA: ROCKY HORROR PICTURE SHOW
Műveletlennek lenni azért nagyszerű, mert akkor mindig meglepetések érik az embert. Itt, a Corrib-menti Párizsban pláne. Kis képzavarral élve, műveletlenségem egy újabb gyümölcsét élvezhettem tegnap este a Rocky Horror Picture Show kombinált filmvetítésen és bulin. A filmet ugyanis még sosem láttam, bár a híres beöltözős jelmezes Rocky-nézésekről már hallottam. A még Rocky Horror-szüzek szíves tájékoztatására: egy fiatal párocska, Janet és Brad (előbbit az általam igen nagyra tartott Susan Sarandon játssza) egy defekt és egy vihar miatt menedéket keres egy kastélyban. „A tulajdonos – egy földönkívüli transzvesztita – egy rock-diliház és egy perverz kéjtanya kombinációját tartja fönn.”
A két kis ártatlanka egyre mélyebbre merül a, khm, fertőbe, kezdetben persze utálkozva és sírva-ríva, aztán egyre magabiztosabban. Nem csoda, hogy kezdetben megbotránkoznak, mert a film a quuer, a fetish, a (korai) punk, a heavy metal, a sci-fi és a horror-szubkultúrák valamennyi bizarrériáját felvonultatja. A film egyik csúcspontja, amikor egy nagyszabású gálaest keretében a főhős(nő), Dr. Frank-N-Further transzvesztita fűző- és zombiszakértő kikeltet egy üvegkádból egy mumifikált teremtményt: ő Rocky Horror, címadó és üdvöske. De ne Frankensteinre gondoljatok, hanem egy gondosan kisportolt testű, fiatal Boris Johnsonra, falatnyi arany forrónadrágban és szintén arany bokszcipőben.
De többet nem is mondok, mert nem akarom lelőni a számos poént. Ami miatt a film itt is külön posztot érdemel, az a tematikus buli, amit a galwayi LMBT és heteró aranyifjúság a vetítés köré szervezett a Róisin Dubh kultúrkocsmában. Ahhoz képest, hogy Galway népességszámra akkora, mint Szombathely (ezzel az Ír Köztársaságban a negyedik, az ír szigeten a hatodik legnagyobb város), Dublin után itt tartják a legnagyobb Pride fesztivált; ennek egyik előjátéka volt a filmvetítés.
Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a társaság fele jelmezben volt, a másik felén pedig szintén látszott, hogy a kedvenc filmjüket fogják századszor megnézni, ugyancsak RHPS-rajongó barátaikkal. Öt euró volt a belépti díj, ami tartalmazott egy zacskó popcornt, egy zacskó gumicukrot, és egyéb partikellékeket, úgymint gumikesztyű, bulisapka, újságpapír és egy részletes instrukció arról, milyen szereplő láttán milyen szót kell üvölteni. (Janet és Brad eposzi jelzői nem voltak túl hízelgőek.)
A közönség a szereplőkkel énekelte a betétdalokat, megtapsolta a belépőket, sikítozott a véres(ebb) jeleneteknél, és számos más jelét mutatta az eksztázisnak. De a legjobb az volt, amikor Rocky Horror kiemelkedett az inkubátorból, és életre kelt – ekkor betáncikált a színpadra egy hasonmása... A közönség tombolt a gyönyörtől.
Az én baráti körömben sem volt ismeretlen a „tematikus buli” koncepciója (emlékezetes például a maffia-, a nyolcvanas évek- és a Csinibaba-partink, vagy amikor pár éve szilveszterfarkán a Sörgyári capricciót néztük, söröztük és disznótorost sütöttünk hozzá...), de amit a Rocky Horror-kedvelők műveltek, az minden ilyen jellegű próbálkozásunkon túltett. A film után következő jelmezversenyen a két Frank-n-Further-imitátor egy-egy üveg pezsgőt vehetett át, de a többi indulót is értékes italnyeremények várták. (A szakállas izmos kis Rocky Horror nem versenyzett, ő nyilvánvalóan a bulika szíve-lelkeként tündökölt.) Minden szempontból tanulságos este volt. És a film is tetszett.
A Wikipédia szerint „A Rocky Horror Picture Show maga a celluloidra vitt őrület, amelyet normális író soha nem írt volna meg, normális rendező soha nem forgatott volna le, normális színészek soha nem játszották volna el, normális nézők pedig soha nem ültek volna be rá.”
A két kis ártatlanka egyre mélyebbre merül a, khm, fertőbe, kezdetben persze utálkozva és sírva-ríva, aztán egyre magabiztosabban. Nem csoda, hogy kezdetben megbotránkoznak, mert a film a quuer, a fetish, a (korai) punk, a heavy metal, a sci-fi és a horror-szubkultúrák valamennyi bizarrériáját felvonultatja. A film egyik csúcspontja, amikor egy nagyszabású gálaest keretében a főhős(nő), Dr. Frank-N-Further transzvesztita fűző- és zombiszakértő kikeltet egy üvegkádból egy mumifikált teremtményt: ő Rocky Horror, címadó és üdvöske. De ne Frankensteinre gondoljatok, hanem egy gondosan kisportolt testű, fiatal Boris Johnsonra, falatnyi arany forrónadrágban és szintén arany bokszcipőben.
De többet nem is mondok, mert nem akarom lelőni a számos poént. Ami miatt a film itt is külön posztot érdemel, az a tematikus buli, amit a galwayi LMBT és heteró aranyifjúság a vetítés köré szervezett a Róisin Dubh kultúrkocsmában. Ahhoz képest, hogy Galway népességszámra akkora, mint Szombathely (ezzel az Ír Köztársaságban a negyedik, az ír szigeten a hatodik legnagyobb város), Dublin után itt tartják a legnagyobb Pride fesztivált; ennek egyik előjátéka volt a filmvetítés.
Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a társaság fele jelmezben volt, a másik felén pedig szintén látszott, hogy a kedvenc filmjüket fogják századszor megnézni, ugyancsak RHPS-rajongó barátaikkal. Öt euró volt a belépti díj, ami tartalmazott egy zacskó popcornt, egy zacskó gumicukrot, és egyéb partikellékeket, úgymint gumikesztyű, bulisapka, újságpapír és egy részletes instrukció arról, milyen szereplő láttán milyen szót kell üvölteni. (Janet és Brad eposzi jelzői nem voltak túl hízelgőek.)
A közönség a szereplőkkel énekelte a betétdalokat, megtapsolta a belépőket, sikítozott a véres(ebb) jeleneteknél, és számos más jelét mutatta az eksztázisnak. De a legjobb az volt, amikor Rocky Horror kiemelkedett az inkubátorból, és életre kelt – ekkor betáncikált a színpadra egy hasonmása... A közönség tombolt a gyönyörtől.
Az én baráti körömben sem volt ismeretlen a „tematikus buli” koncepciója (emlékezetes például a maffia-, a nyolcvanas évek- és a Csinibaba-partink, vagy amikor pár éve szilveszterfarkán a Sörgyári capricciót néztük, söröztük és disznótorost sütöttünk hozzá...), de amit a Rocky Horror-kedvelők műveltek, az minden ilyen jellegű próbálkozásunkon túltett. A film után következő jelmezversenyen a két Frank-n-Further-imitátor egy-egy üveg pezsgőt vehetett át, de a többi indulót is értékes italnyeremények várták. (A szakállas izmos kis Rocky Horror nem versenyzett, ő nyilvánvalóan a bulika szíve-lelkeként tündökölt.) Minden szempontból tanulságos este volt. És a film is tetszett.
A Wikipédia szerint „A Rocky Horror Picture Show maga a celluloidra vitt őrület, amelyet normális író soha nem írt volna meg, normális rendező soha nem forgatott volna le, normális színészek soha nem játszották volna el, normális nézők pedig soha nem ültek volna be rá.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése